Most „csak” 6 óra választ el otthontól.

Valahogy most minden egy kicsit könnyebb.

Süt a nap, melegebb van, tényleg megérkezett a tavasz. És ilyenkor valahogy az ember is másképp van.

Most volt az óraátállítás otthon, úgyhogy már nem hét, hanem „csak” hat óra az eltérés. 

Tudom, hogy ez nem nagy különbség.

Egy óra ide vagy oda…De valahogy mégis számít.

Mert vannak napok, amikor ez a pár óra is soknak érződik. Amikor nehéz eltalálni, mikor írj, mikor hívj, mikor érnek rá a másik oldalon.

Most meg… valahogy kevesebbnek tűnik.

Talán a fény miatt. Talán attól, hogy hosszabbak a napok. Vagy attól, hogy az ember már érzi: közeledik a nyár. És vele együtt az is, hogy hamarosan újra otthon leszek.

Persze, ha a repülőjegyárak nem szállnak el teljesen… 

De most inkább ezt választom hinni.

Hogy egy kicsit közelebb vagyunk egymáshoz, még ha csak egy órával is.