Néha elcsábulok, és veszek könyveket kínaiul. Be kell vallanom: nem ugyanaz az élmény, mint magyarul vagy angolul olvasni. Ha van egy írásjegy, amit nem ismerek, jön a szótár. Vagy tudom, mit jelent, de nem tudom, hogyan kell kiejteni – és máris megtörik az olvasás varázsa.

Mégis van valami különös szépsége. Például a Kis herceget szeretem kínaiul lapozgatni: ismerős a történet, mégis minden mondat új fénytörésben szólal meg. 

A képen a kedvenc részeimet láthatjátok – amikor a róka elmagyarázza a kis hercegnek, mi történik, ha barátok lesznek. 

Ez mindig is a legkedvesebb rész számomra: egyszerre egyszerű és végtelenül igaz. Minden kapcsolatban ott van a pillanat, amikor már nem vagyunk többé idegenek egymásnak – és attól kezdve minden másképp számít. 

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” 

A legtöbb kínai könyvem ma már otthon van, Magyarországon. A Covid előtt úgy terveztem, hogy hazaköltözöm, ezért a könyveket is elküldtem – barátok és rokonok segítettek hazavinni őket. Most néha hiányoznak, mégis jó érzés tudni, hogy várnak rám.

Talán ez is a kulturális híd része: kicsit nehezebb, lassabb olvasás, de minden oldal közelebb visz – nyelvekhez, történetekhez, és végül önmagamhoz is. 

És ha már könyvek: a kedvenc mesém a My Shanghai, ami angolul és kínaiul is meg van írva. Külön öröm, amikor egy történet egyszerre tud kínaiul és angolul is megszólítani – mintha két világ között lapoznék. 

Egy másik kedvencem a Shanghai Blink, ami a város mindennapjait ragadja meg fényképekben. Szeretem, mert pont azokat a részleteket mutatja meg, amelyek mellett gyakran elsétálunk – és mégis ezekből áll össze egy város igazi arca.