A hajamban látható kis illatvirágot (香花, xiānghuā) egy kis árustól vettem Sanghajban.

Tavasszal, amikor megérkezik a szezonja, az utcákon, metrómegállók közelében vagy forgalmas sarkokon árulják ezeket az apró csodákat.

Régen, amikor még nem létezett parfüm, az emberek ilyesmit tűztek a hajukba – szárított virágokból és gyógynövényekből készül, és napokig megőrzi az illatát.

A Tang-dinasztia (618–907) és a Song dinasztia (960–1279) idején nemcsak dísz volt, hanem védelmet és békét is hozott a viselőjének.

Ahogy a hajamba tűztem, valahogy úgy éreztem, mintha egy parányi darab múlt illata keveredne a mai nap fényeivel.

Az ilyen apróságokban mindig ott van valami megnyugtató – egy szívdobbanásnyi múlt, ami még most is velünk marad.