A Kossuth-díjas költő gazdag tónusú lírájának minden hangja megszólal ebben a gyönyörű kötetben. Tisztelgés a mesterek előtt, egy haldokló rokon búcsúztatása, álomversek, vallomások Kalkuttai Szent Teréz bőrébe bújva - életteli arcok és álarcok, amelyek sosem merevednek halotti maszkká, s mindeközben leheletfinom humor és irónia oldja az elégikus hangvételt.
„Két vonását emelném ki: hangjának tisztaságát s egyfajta tétovaságát, mely azonban végül sose hagyja eltéríteni magát, s épp bolyongó, kereső célba találásával, megérkezéseivel tölti be sajátos feladatát, térképezi fel a számára rendelt tájakat, másokénál talán omlékonyabb külső és belső vidékeit" - írta Takács Zsuzsa első verseiről Pilinszky János. Most is igen találó ez a jellemzés, de közben érezzük a megtett út minden tapasztalatát, súlyát és örömét.
