„– Hihhhááá, hihhhááá, hihhhááá! – közölte először Alajos, majd egy nagy levegővétel után egy lendülettel azt kiáltotta:
– Láttam a Húsvéti Nyulat!
Ettől a hírtől a kislány és a kekec is elégedetten elmosolyodott, az orducpánt pedig arra használta föl ezt a mosolyszünetet, hogy befejezze mondókáját.
– Hihhhááá, hihhhááá, hihhhááá – tette hát hozzá, és úgy nézett ki, hogy lassan azért sikerül összeszedni magát.
– Szóval láttad? Akkor remélem felelősségre vontad, hogy miért is késik? – fortyant föl szemrehányóan Lüpekék, de aztán fölcsillantak a szemei. – Persze, ha azért nem ért ide időben, mert alig bírja elhúzni a nekem járó csokikkal teli tarisznyáját, akkor hajlandó leszek eltekinteni ettől a kis hibától.
– Hát nem egészen! – mondta sejtelmes hangon Alajos, és ezzel igencsak lelombozta a kekecet. – A helyzet ennél sokkal rosszabb. A Húsvéti Nyúl még alszik!”
Természetesen Rézirozira és barátaira vár a nem mindennapi feladat, hogy felébresszék a Húsvéti Nyulat. Hogy a mulatságos ébresztési módszereket siker koronázza-e, azt nem áruljuk el, ahogy azt sem, hogy a másnapi, különlegesre tervezett húsvéti locsolás sikerrel jár-e? A válasz megtalálható Rézirozi ünnepi kalandjainak második kötetében.
