Te képes vagy viselni egy fájdalmas szerelem súlyát?Emlékszem a fényekre. Emlékszem, le akartam fényképezni, ahogy vörösen és kéken villództak rideg, szenvtelen arcán. De tudtam, hiába lennék képes elmozdulni onnan, ahol a lábam földbe gyökerezett
hiába szaladnék a fényképezőgépemért, akkor se tudnám megörökíteni a pillanatot. Nincs zársebesség, lencse vagy fénytechnika, ami hűen visszaadhatná az érzéseimet, ahogy a szemébe néztem.Bíztam benne, szerettem, és bár a testem megváltozott azon a nyáron, ő biztosított a segítségéről: hogy megmaradjak annak, aki belül vagyok, függetlenül attól, hogy a külsőm átalakult.De aztán minden megváltozott.Ellopta az ártatlanságomat. Megsebezte a szívemet. Elvette mindazt, amit úgy hittem, az életemről tudok, hirtelen kihajította az ablakon, és közben darabokra törte a világomat összetartó üveget.Emlékszem a fényekre.A szenvedélyesen, kétségbeesetten, tüzesen felizzó piros csíkokra. Az éles, könyörtelen, rideg kék sugarakra. Jelképei voltak mindannak,
