TERMÉSZET UTÁN

A Természet után W. G. Sebald összes többi irodalmi munkája előtt jelent meg, de nem csupán itthon, hanem Németországban is leginkább csak összes többi művének sikere után irányult rá a figyelem. Sebald későbbi írásművészetének jellemzőit oly tisztán, mondhatni elementárisan tartalmazó mű ez, amelyet olvasva az „Elemi költemény” alcím nem hübrisznek, hanem pontos leírásnak hat. Ez az alcím egyben jósol is, hiszen a Természet után verses triptichonjában számtalan olyan szöveghely található, amely előreutal a későbbi életmű elemeire: témáira, motívumaira, szemléletmódjára, biografikus hajlamára, képelméleti és történetfilozófiai alapállására. Sebald majd minden könyve csírájában benne rejlik, vagy ha igazodunk a kronológia recepcióbeli anomáliájához: ma, a Kivándoroltak, az Austerlitz, a Szédület. Érzés, a Légi háború és irodalom és A Szaturnusz gyűrűi ismeretében az életmű költői összefoglalásaként is olvashatjuk.