"Ervin... A tekintete fogva tart. Magamban azért könyörgök, hogy még egyszer képes legyen felemelni a kezét. Sikeru¨l neki, meghúzza a ravaszt. Semmi. Az öreg Steyr pisztoly csütörtököt mond. Pál önkéntes... a szájából fekete vér csordogál, de egy pillanatra újra erő költözik a hangjába teljesítse a kötelességét! Ismét felsikolt a katyusa. Ervin! Nincs menekvés. A PPS utolsó tárát is ellőttem, csak a rohamkésem maradt. Kiveszem a kezéből a pisztolyt. Nincs kibiztosítva. Vinnyogva felnevetek. Tőlem jobbra orosz gyalogosok szökdelve törnek előre, elfogyott az időnk. Kétszer lövök."A háborúban emberek harcolnak emberek ellen. Ezt az alapvetést hajlamosak vagyunk elfelejteni. Emberek millió démonizálódnak a történelem narrációjában, pedig a többség nem volt önkéntes. Ment, mert mennie kellett. Az irodalomban tabu a magyar hadsereg második világháborús szerepléséről beszélni nem is nagyon született olyan szépirodalmi mű, mely a Don-kanyarban odaveszettekről írna, anélkül, hogy kiszolgálná az aktuális politikai elvárásokat. Kötter vállalása ezért bátor és újító. Úgy beszél a magyar hadseregről, ahogyan senki sem előtte. A lótetemek mellett dohányzó bakák érdeklik, a véletlenül és minden szándék nélkül hőssé válók, akiknek a nevét befújja a hó. A vesztes csatákból sem elfutóké. Azoknak a története, akik csak haza akartak érni. A férfiaké, fegyverben. (Jászberényi Sándor)Kötter Tamás 1970-ben született Csornán. Jelenleg Budapesten él, és ügyvédként dolgozik.Kötetei a Kalligram Kiadónál:Rablóhalak (2013), novellákDögkeselyűk (2014), novellákA harcból nincs elbocsátás (2015), novellákIkea, vasárnap (2017), regényNem kijárat (2019), novellák
