Amikor idegenekkel beszélgetünk, akkor egy szép és meglepő fordulattal megszakítjuk hétköznapi életünk jól ismert és kiszámítható ritmusát. Megváltoztatjuk a nézőpontunkat. Pillanatnyi, tartalmas kapcsolatot alakítunk ki egy embertársunkkal. Olyan kérdésekre bukkanunk, amelyekre, úgy hittük, tudjuk a választ. És elvetjük gondolatban mindazt, amitől gyanúsnak tarthatnánk a másikat.Kio Stark nap mint nap olyasmire szánja rá magát, amit a legtöbbünk tudatosan kerül: odafordul számára idegen emberekhez, és beszélgetni kezd velük. Beszélget liftben, boltban, utcán, parkban, repülőn és taxiban; van, akivel csupán két mondatot vált, és van, akivel valódi párbeszédbe kezd. Könyvében bemutatja a másokhoz való kapcsolódás íratlan szabályait: hogy milyen alapvető meghatározottságok tartják távol egymástól az embereket, s hogy milyen sok múlik hétköznapi életünkben azon, hogy megtanuljuk, mely szituációkban nem szabad figyelnünk egymásra. Ezzel együtt végig kitart alapgondolata mellett, mely szerint ismeretlenekkel beszélgetni kiszámíthatatlan, ám éppen ezért rendkívül felvillanyozó élmény.
