A 18. SZÁZADI MAGYARORSZÁG RENDI ORSZÁGGYŰLÉSE

A 18. századi Magyarország politikai életében sokkal szélesebb rétegek vettek részt, mint ahogyan az az abszolutizmus kori Európában megszokott volt. Ez az egyedülálló helyzet a Habsburg Birodalmon belül is külön fejlődési útra terelte az országot. A magyar rendek sajátos hatalma a vármegyerendszerre támaszkodott, széles körű jogosítványokkal rendelkeztek mind a törvényalkotás, mind az adókivetés terén. Az időnként összeülő országgyűléseken (diétákon) az uralkodónak a rendek küldötteivel kellett politikai alkudozásba bocsátkoznia. A diéta a magyar rendek jogait jelenítette meg egy olyan intézményes formában, amelyet „a király és az ország feloldhatatlan kötelékének” tekintettek. Politikai konfliktusaik azonban a század második felében egyre élesebbek lettek, ugyanis a rendek a jogaikat és kiváltságaikat alkotmányosságként kezdték el értelmezni, majd ekként védelmezni. Magyarország parlamentarizmusának 18. századi története adja meg továbbá a kulcsot a reformkor megértéséhez is. Az Országgyűlés Hivatala által 2015-ben útjára bocsátott A magyar országgyűlések története című sorozat jelen kötete a rendi diéták 1708 és 1792 közötti történetét és működését mutatja be.