Addig nem élhetjük a saját életünket, amíg be nem gyógyítjuk a lelkünkben tátongó anyasebet. Nőként az anyánkkal való azonosulás és kötődés kulcsfontosságú abban, hogy nőiességünket, a családban és a munkánkban vállalt szerepeinket kialakítsuk. A jó anyának nem kell tökéletesnek lennie, ám ha azt erősíti a lányában, hogy higgyen saját értékességében, akkor érezhető, valódi szeretetet ad. De mi történik akkor, ha az anyánk nárcisztikus, irányításmániás, elhanyagoló, bántalmazó volt, vagy túlzottan ránk telepedett, netán olyan mélyen depressziós, hogy felcserélődtek közöttünk a szerepek, és ő számított anyai gondoskodásra tőlünk? Susan Forward, a népszerű pszichoterapeuta szerint az ilyen káros anya-lánya kapcsolatban olyan sebeket szerzünk, amelyek hatására ösztönösen önmagunkat hibáztatjuk, értékeljük le és a saját boldogságunkat szabotáljuk. Esetleírásai és támogató módszerei segítségével felismerhetjük és feldolgozhatjuk kötődési traumáinkat, megerősíthetjük önmagunkat, meghúzhatjuk a határainkat és elkerülhetjük, hogy saját gyermekünknek is átadjuk ezt a mérgező örökséget. A lelki egyensúlyunk érdekében pedig átformálhatjuk, vagy ha szükséges, akár le is zárhatjuk az anyánkkal való kapcsolatunkat.
