Tudománytörténeti értekezések, tanulmányok, cikkek, előadások, nekrológok, interjúkA szerző geográfus, tudománytörténész 1983 óta az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója. Fő kutatási területe a magyar utazók, földrajzi felfedezők tevékenysége. Már pestszentlőrinci gimnazistaként szenvedélyesen érdeklődött felfedezőink utazásai iránt. Nagy hatással volt rá példaképe, Balázs Dénes, a hátizsákos karsztkutató, földrajztudós. A szerző az ő ösztönzésére járta a világot. A Föld hat kontinensének 108 országába jutott el. Egyetemistaként ösztöndíjtalanul felkereste Kőrösi Csoma Sándor életútjának dél-ázsiai helyszíneit. Eljutott Indiába, a Nyugati-Himalája kolostoraiba, Zanglába, Phouktálba, Kanamba. A Magyar Tudományos Afrika Expedíció tagjaként kereste fel a Teleki-vulkánt, a Kilimandzsárót, a Kenya-hegységet és a Rudolf tavat valamint Kongó dzsungel birodalmát ahol Torday Emil egy évtizedet töltött, majd Délnyugat-Afrikát, ahol Magyar László tett felfedező expedíciókat. Bejárta Benyovszky Móric kalandos útjainak helyszíneit Tajvanon és Madagaszkáron. Azonosította Xantus János észak amerikai és délkelet ázsiai kutatásainak színtereit. Expedíciót vezetett Almásy László felfedezéseinek helyszínére, a Szaharába, a Gilf Kebírbe. Felkereste Reguly Antal útján a Sarki- Ural sziklabirodalmát és Déchy Mór nyomdokain a Kaukázus jégvilágát. Londonban 1989-ben Soros-ösztöndíjasként a Brit Királyi Földrajzi Társaságban és a British Múzeumban, Washingtonban 2006-ban Fulbright-ösztöndíjasként a Smithsonian Intézetben és a Kongresszusi Könyvtárban kutatott. Találkozott korunk jeles világjáróival, a kőolajgeológus Saáry Évával, az első Antarktiszon járt magyar nővel, a meteorológus Farkas Edittel, és az irodalmár Kabdebó Tamással. Eljutott a déli féltekére, a legnépesebb muszlim országba, Indonéziába, ahol Flores- szigetén ismerte meg a magyar alapítású Szent István Iskolát és létrehozóját, a verbita misszionárius Krump Tamást.E kötetben azoknak a világjáró magyar tudósoknak,
