Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az, amit mondunk, összhangban legyen mindazzal, amit gondolunk, érzünk és teszünk.A szülő halállal kapcsolatos gondolatai és félelmei alapvetően meghatározzák a gyermek érzéseit is. A legnagyobb segítséget a veszteség feldolgozásban az a felnőtt nyújthatja, aki maga is gyászol, és a gyermeknek módot ad arra, hogy gyászában részt vegyen. Még a kegyetlen igazság is könnyebben elviselhető, mint a nyomasztó titkok. Amit nem képesek megmagyarázni, az saját képzeletükkel pótolják, ez sokkal rosszabb, mint a valóság. Ha nem beszélünk a veszteségről a gyermekünkkel, azzal akaratlanul is letiltjuk a gyászát. Ez megrekesztheti a személyiségfejlődés folyamatát, olyan kapcsolatteremtési és érzelmi zavarok alakulhatnak ki, amelyeknek a hatása felnőttkorban is megmarad. Hogyan segíthetünk ebben a folyamatban gyermekünknek? Erről szól ez a könyv, amelyben Singer Magdolna vezet bennünket végig ezen a folyamaton hitet és reményt adva, hogy a gyász, a veszteség túlélhető, feldolgozható.Kádár Annamária
