A KÉPREGÉNY TÖRTÉNETE

Ki ne emlékezne azokra a tikkasztó és lassan múló nyári szüneti délutánokra, amikor a forróság elől a Balaton-­parti hűs árnyékot adó fák alá menekülve, pokrócon fekve vagy a kempingszékben kuporogva képregényt olvasott? Ki az, aki az esti mese utáni lefekvést követően a sötétben, szapora pulzussal ne kapcsolta volna föl zseblámpáját a takaró alatt, hogy a párna alá rejtett képregényt lapozgassa hátulról előre, hiszen nem volt mersze megfordítani, nehogy túl nagy zajt csapjon a papír sercegése? Mindannyian kuncogtunk vicces karaktereken és ámultunk emberfeletti tetteken. Álmodoztunk helyszínekről, szerelmekről és szuperképességekről. Az idő, ami aztán eltemette kedvenc képregényeinket a padlástér valamelyik porlepte sarkában, most ezzel a könyvvel vissza is adja mindazon múltbéli érzések illúzió­ját, amikor kezünk között lapozgattuk képes kedvenceinket.Ez a műfaj a leginkább úgy van elkönyvelve, mint a gyermekkor és a tinédzserkor sajátja vagy kulturális mellékterméke. Napjainkra művés