Az ovikezdés nehéz dolog. Gyereknek és szülőnek egyaránt. Talán néha a szülőknek kicsit nehezebb is, hiszen ez az első elengedési lecke az életünkben. Jól jön ilyenkor egy jó barát. Netán egy könyvbarát.Az óvodások kézikönyve ilyesféle barátként működik. Nem oszt tanácsokat, nem okoskodik, szerényen a háttérbe húzódik, mégis biztos támaszként van mellettünk, és a legnehezebb pillanatokban mindig lehet rá számítani. Pont, mint egy plüsskedvencre. A szöveg és a sok színes, szívmelengető rajz részletesen mutatja be a gyerekeknek, milyen is ez a nagy kaland, amit óvodának hívunk. A beiratkozástól kezdve az első ottalvásig, és az új hely megszokásáig. Teszi mindezt szeretettel és humorral, azzal két eszközzel, ami az élet lélekpróbáló helyzeteiben mindig a segítségünkre van.Mindkét lányom másképp szokott be az óvodába. A nagyobbik, aki ismerte leendő ovis társait, és már előtte is folyton velük játszott, szinte észre sem vette, hogy óvodás lett, természetesen simult bele az helyzetbe. A kisebbik lányom, aki világéletében kismacskaként bújt hozzám, bizony nehezen fogadta el, hogy ezentúl óvodába kell járnia. Volt sírás és csimpaszkodás bőven, mégis valahogyan átvészeltük a beszoktatást. Sok öleléssel, beszélgetéssel, meséléssel. Ezt a könyvet azoknak az ovisoknak és szüleinek írtam, aki szintén hisznek a kimesélés erejében. És tudják, hogy az ismeretlentől nem félni kell, hanem barátkozni vele, és megismerni. Finy Petra
