"Sári vagyok, de mindenki csak Sibinek hív. Egy dombtetőn lakom a mi kis faházikónkban. A Papi csak úgy hívja - Noé bárkája, és ezen mindenki mosolyog, kivéve a Papit. Ő komolyan gondolja, mert nem csak mi lakunk itt, hanem egy csomó állat is. A Mami szerint túl sok, a Papi szerint elég, szerintem meg Öcsi szerint még tuti befér néhány.Szerencsére Papi meg Mami elég feledékenyek lesznek, ha meglátnak egy beteg, vagy gazdátlan állatkát, így nem jut eszükbe, hogy kicsi a házunk, és mindig találnak egy kis szabad helyet. Így lett három kutyánk, néhány farkatlan agámánk, verébfiókánk, meg egy ideges szkinkünk, aki igazából egy kékfarkú gyík arany-fekete csíkos pizsamában. Van, aki csak meggyógyulni marad, van, aki örökre beköltözik."Vibók Ildi elképesztő humorral, saját kislánya bőrébe bújva írta meg nem hétköznapi családjának mulatságos mindennapjait. A különös família és a velük egy fedél alatt élő állatok Igor Lazin rajzain elevenednek meg.
