Elmesélem, hogyan lettem egy hétköznapi családban felnövő gyerekből fiatalon bűnöző.Próbálom minél hitelesebben leírni és visszaadni az olvasók számára a kilencvenes évek alvilágának hangulatát.Tudatlanul vágtam bele az alvilági életbe, így nem is kerülhettem el a sorsom. Hamar jött a pihenő a rácsok túloldalán, majd körözés, menekülés. Hamis papírokkal átszökve a határon a FranciaIdegenlégió, onnan kalandos úton haza. Huszonéves koromelején már kemény bűnözőnek számítottam. Egyre durvább dolgokatvállaltam be, nem féltem semmitől és senkitől.Nem voltam drogos, nem ittam, nem játszottam el a család pénzét, én bűnöző voltam. Napi szinten ment az autólopás, betörés, lehúzás, később a súlyosabb, erőszakosbűncselekmények: betámadások, pénzbehajtás, zsarolás.Nem egyszer voltam kénytelen az elveimmel szembemenve megalkudni és lepaktálni olyanokkal, akikkel nem akartam, de barátotnem árultam el soha.Szembesültem vele, hogy a legrosszabb időszakbancsak a szűk család az, akire számíthattam: apám
