Az elrendelt hallgatás jelenségkörébe nemleges, néma tettek tartoznak. A cselekvésre jellemző ismérveknek (ágentivitás, intencionalitás, erőkifejtés stb.) éppúgy megfelelnek, mint hangos, tettleges társaik. Ha a cselekvésszerűség mértéke szerint kellene mondatokat rangsorolni, akkor A hentes kettéhasította az ökröt a mészárszékben minden bizonnyal megelőzné a Péter csendben maradt a matekórán mondatot. A cselekvések osztályozásakor a nemleges, néma tetteknek nem mindig szorítottak helyet. Szent Anzelm és Max Weber cselekvéstipológiájában tétlen tettek is szerepelnek. A német szociológus szerint a hallgatás tartózkodás, tűrés vagy megengedés is lehet. A társadalmi cselekvés[1]ként elemezhető hallgatásjelenségek közül vizsgálok néhányat: a hatalom és uralom végvidéke, csend és rend kettős királysága, cenzúra, szilencium, ünnepek, megemlékezések, népszokások, csendjátékok, tabu, névtabu, eufemizmus, a hallgatás joga.
