Bíztam benne, éveken, évtizedeken át, hogy nem az ítélkezés indulata, hanem a tisztánlátás vágya hajt, a tisztulás igénye, hogy a sár, ami fröccsent (fröccsen) mindenhova, lekerülhessen onnan, ahol ténylegesen nincs is. Ahova onnantól kezdve nem kell kényszeresen odalátnom. Aztán Jóska kéziratait olvasva mintha egy még szélesebben, még nyugodtabban hömpölygő beszélgetést folytatnék vele, már nem a Reáltanoda utcában, nem a Ferenciek terén, hanem valahol téren és időn kívül szép lassan feloldódott bennem a görcs, feloldódik, hogy tudni kéne, ki milyen szerepet játszott, eredményesen játszott-e, és lehetett volna-e másképp? A múlt megváltoztathatatlan, de a hatása felülírható
Felülírható? Miképp? Sok munkával, szívügyek amatőr, kikezdhetetlen képviseletével
És saját magad megváltoztatásával. Tedd a dolgod. Az ügynök ügynök marad. Nem tudom, a szívem mit bír el, de legalább tudom, hogy mit kellene. Az élet nem habostorta!(Részlet Kállay Kotász Zoltánnak a kötethez írt utószavából)
