AZ OSZMÁN HÓDÍTÁS ÉS EURÓPA

Hunyadi János nándorfehérvári diadala, a mohácsi katasztrófa, Buda török kézre kerülése és a másfél száz éves török uralom vagy az Erdélyi Fejedelemség története a magyar olvasók számára jól ismertek. Ezek az események azonban részei voltak az Oszmán Birodalom európai és közel-keleti hódításainak, valamint a terjeszkedés során kialakult birodalmi vetélkedésnek és diplomáciai sakkjátszmáknak, amelyek jelentőségüket tekintve a hidegháború korszakának amerikai–szovjet rivalizálásához hasonlíthatók. Ágoston Gábor monumentális munkája az oszmán hódítás ezen tágabb összefüggéseit vizsgálja, bemutatva az Oszmán Birodalomnak Európa és a Közel-Kelet történetében játszott, meghatározó szerepét. Imponálóan gazdag török és európai források és szakirodalom segítségével bírálja azokat a divatos munkákat, amelyek a multikulturalizmus ideológiájának hódolva az oszmán szultánokban reneszánsz uralkodókat látnak és mindenütt a „kulturális cserekapcsolatokat” keresik. De a szerző elveti azokat a nézeteket is, amelyek a 16–17. század bonyolult geopolitikai játszmáit „a keresztény és muszlim civizációk összecsapására” egyszerűsítik le. Bemutatja például, hogy miért volt Szulejmán szultán legfontosabb európai szövetségese I. Ferenc francia uralkodó, „a legkeresztényibb király”, miért igyekezett Velence, az oszmánellenes Szent Ligák egyik főszereplője gyorsan lezárni háborúit a Fényes Portával, vagy hogy milyen kényszerpályák között kellett a korabeli szerb, horvát, lengyel, magyar és erdélyi uralkodóknak és politikusoknak politizálniuk.