Hogyan vált a kedvtelésből végzett, szűk körű testedzés a társadalmi kommunikáció egyik legfontosabb témájává, s ezzel együtt a globális szórakoztatóipar busásan jövedelmező ágazatává? Hogyan formálták a testmozgás szabályait és képét az egymással versengő technomédiumok, hogyan lett a nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió és a film által közvetített médiasport a személyes, a kisközösségi, a nemzeti és a nemzeteken túli identitásformálás egyik megkerülhetetlen közegévé? A sportszempontú kultúrakutatás szakembere ezekből a kérdésekből kiindulva a sport, a média, a politika és a művészet kereszteződéseit vizsgálja, az élményt nyújtó, szabályozott testmozgás olyan emlékezetes eseményeit, melyek korokon átívelő, különböző közegekben versben, regényben, rövidprózában, filmen - megvalósuló reprezentációik révén emlékezethelyekké válnak. Míg a film képes a mozgás nem szimbolikus, nem betűelvű rögzítésére, s ugyanakkor jelentéstermelésre is, addig az irodalom a múlékony közösségi testi élmény nyelvi felidézésének kísérlete, inkább apellálva az olvasóban mozgósítható fantáziára és a nyelv szépségének többletére. Fodor Péter a kontextusteremtés gondossága mellett a médiaszövegek tüzetes és leleményes szemiózisával mutat rá a szóba hozott műalkotások igazi teljesítményére: azokra az autentikus pillanatokra, amikor túl az ideológiai instrumentalizáció és a propaganda érdekén a mindig mást is mondó/mutató közvetítésben is megtörténik a sport igazsága.
