Ernyicse valahol tizenhatodúton fekszik Sztrugackijék Zónája és egy szegedi káposztaföld között. A századelő szociográfiái a Délvidék Ceylonjának nevezik: kis, könnycseppalakú földnyelv a Holt-Maros mocsarában. Állítólag Magyarország része, de Románia jelenti az egyetlen kapcsolatot a külvilággal: kis hazánk felől egy megkerülhetetlen tölgyfa zárja a faluhatárt. Úgy hírlik, Csáford Jánost még Horthy Miklós személyesen nevezte ki polgármesterré, mára a falu gazdasága nagyobb részt a szúnyogirtásra, kisebb részt a káposztapálinkára épül. Az idő egységeit mindenki a polgármesterhez igazította, nem csoda, hogy az időszámítás összeomlott, miután hosszú évek elteltével Kapory Oszkárt választották meg. A közösségi élet egyetlen állandó pontja azóta egy káposztáshordó Kapory irodájában. Móra Ármin szociográfus, Móra Ferenc állítólagos ükunokája, akit ükapja sosem tudott családtagnak elismerni "Úgy kell elképzelni, hogy a Garcz képein még a Kaporynak is mosolygós arca volt. Pedig a polgármester nem emlékezett rá, hogy a szája akárcsak egy pillanatra fölfelé görbült volna, mikor a Garcz megnyomta a kioldógombot. A Kaporynak isten tudja, mióta nem láttam vigyort az arcán, és még fehérkáposzta-levet sem iszik, utálja. Azután kezdődtek a gyomorbántalmai, hogy orvosi javaslatra föl kellett hagynia kedvenc italával, az ecetes lilakáposzta-lével."
