Ha szeretsz engem, hagysz dolgozni! ismerős a vicces kikötés? De mennyien szenvedünk a túlzott munkastressztől, hányan csekkoljuk az e-mailjeinket munkaidő után, és vajon mennyien vagyunk, akik hétvégén se restek céges üzenetekre válaszolni, mert épp sürgős határidő van? Hol kezdődik a munkaidő, és hol ér véget? Vannak még határok? Mi van akkor, ha már láthatatlanok ezek a határok, és ha már minden percünket a munkával töltjük? Ha szorongunk attól, hogy nem tudjuk befejezni a teendőinket, vagy hogy nem hozzuk ki magunkból a maximumot? És hogy érzi magát eközben a társunk, a családunk?Létezik olyan, hogy munkafüggőség? Ez vajon ugyanolyan betegség, mint más függőségek, például az alkoholizmus vagy a drogfüggőség? Vagy pont ellenkezőleg: ez egy kívánatos és hasznos szenvedély, ami támogatja a családot, a munkahelyet és a társadalmat? Mi minden vezethet oda, hogy valaki a munka rabjává válik?Hajszolt, tempós világunk fenyegető addikciója a munkafüggőség. Ne gondoljuk, hogy nem hat a testi-lelki egészségünkre, a társas életünkre, a nevelési gyakorlatunkra. Ha úgy véljük, bennünket is fenyeget a munkafüggőség, jobb, ha mindjárt beletemetkezünk Kun Bernadette hiánypótló kötetébe, amely sok év után először nyújt erről a civilizációs betegségről teljes kor- és kórképet úgy, hogy a felépülésre is ad megoldási tippeket. Amit ebből az érdekes és olvasmányos könyvből tanultam: a munkamánia nem hasznos szenvedély, hanem komoly következményekkel járó függőség, amivel foglalkozni kell."dr. Gyurkó Szilvia, gyermekjogi aktivistaA munkafüggőség viszonylagosan új, ám napjainkban igen sokakat érintő jelenség. Rejtett és a társadalom által gyakran jutalmazott jellege miatt kevés figyelmet szentelünk neki, annak ellenére, hogy munkafüggőség negatív következményei kiterjedtek. A súlyos testi és lelki következmények mellett a párkapcsolati és családi problémák szinte kötelező velejárói e függőségnek. Kun Bernadette könyve kitűnő összefoglalója a témának, amely közérthetően mutatj
