A SÁRKÁNYÖLŐ

„Béri prózája bizonyos pontjain úgy ért el a klasszikusok szárnycsapásait követő magas repülésig, hogy igazi kiteljesedésre, szárnyainak megerősítésére nem volt lehetősége.(…) E klasszikus köntösbe öltöztetett világ égetően aktuális: a modern kori emberiség időtlen mélységben gyökerező tragédiáját hordozza, ahol minden érzelem, még a diadal is visszájára fordul – miként kötetünk egyik legcsiszoltabb, méltán címadóvá lett novellájában. (…) Félelmetes korképet rajzol A sárkányölő, az elidegenedés végső fázisának rettenetes víziójával borzaszt; általa a párhuzam is, a kontraszt is felerősödik a történet hőseinek és írójának sorsa között. Béri, a perifériára kényszerített alkotó, aki maga is egész életében viaskodott a sárkánnyal, mégis ember tudott maradni az őt körülvevő embertelenségben.” Rózsássy Barbara utószavából