FOLYAMATOSJELEN

Bokor Krisztián verseiben elénk tárul az ifjúság krónikája. Egy fiatal herceg elhagyja a családi kastély védelmét, és találkozik az öregséggel, a betegséggel és a halállal – egyszóval megismerkedik a szenvedéssel. A gyerekkor ragyogása már múlté, a túlvilág fényei még csak fátyol mögül derengenek. A szürkület utolsó pillanata ez, mielőtt estébe fordulna át, egyúttal a leszálló sötétség utolsó pillanata is, mielőtt kigyúlnának az utcai lámpák. És az olvasóban is – ha végigbolyong a versek ösvényén – életre kel a láng. (Babiczky Tibor)