JELENETEK M. ÉLETÉBŐL

„Így hát anyával mi ketten semmit sem tudtunk a haldoklásról. Soha semmilyen haldoklást nem láttunk közelről. És ezért érthető, hogy aztán a lehető legjobbat hoztuk ki belőle. A haldoklásnak az élet részévé kellett válnia, be kellett illeszkednie a mindennapokba. A könyvek és a filmek alapján azt hinné az ember, hogy a haldoklás teljes munkaidős feladat. Az ember haldoklik, és senki semmi másra nem gondol. El az utamból, itt haldokolnak. A haldoklás tréfája azonban éppen abban rejlik, hogy az élet megy tovább.”