Döbrentey Ildikó templomban, egyszerű, de annál bölcsebb és nagyobb szívű emberek között elmondott imádságai a szabad imának ezt a Miatyánkból, a zsoltárokból, az első keresztény imákból forrásozó kútját nyitják meg újra. Egyszerű, őszinte, igaz, szívből jövő és testvéri szívhez szóló szavak ezek. Megszólal bennük a születő élet fölötti csodálat és hála, az eltávozott barát iránti szeretet, a nemzetért érzett aggodalom, a falu harangjának hazahívó, köszöntő bongása. Egyszerű és tengermély forrás ez. Kívánom a kedves olvasónak: Meríts bátran ebből a kútból, itasd meg a szomjas szívedet, adj belőle a szeretteidnek is!Dr. Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke Angyal Júlia, mint az angyalok, követ, hírvivő. Szavak nélküli imáival sokunk életét és rácsodálkozását, sokunk kérdéseit és háláját fogalmazza meg. Szavak nélkül viszi üzenetünket, imáinkat az Ég felé. És a karácsonyi angyalkórushoz hasonlóan dicsőséget mond Istennek, békességet kér a földre, és jóakaratot az emberek szívébe és mindnyájunk számára. Helyettünk. És velünk. A lélek mélységét sugalló meleg barnák és a transzcendens felé vágyó aranyok, a sötét kontúrokkal is felfénylő szárnyak és dicsfények, növények és asszonyok: a foltok és vonalak rendkívüli összhangja ember-, sőt asszonylétünk értelmének és néha fájdalmas szépségének bizonyítékai.Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész
