A kötetben három „boszorkányos” kisregény szerepel. A Fehér selyem, fekete bársony egy egész életet ölel át. A cím jelképei többször is felbukkannak a regény során, különböző variációkban. A hősnő élete nagy szerelmét tulajdonképpen már az Előhangban megismeri, de hosszú és rögös út vezet odáig, amíg a Negyedik fejezetben végre férjül is veszi. A regény „cselekménye” valójában ez a feszültségekkel és fojtott erotikával teli várakozás a beteljesülésre. A háttérben zajlik a Rákóczi-szabadságharc, de nem a történelem, hanem a szenvedély viharai az igazán fontosak. A főhős úgy érzi, nem érdemli meg a finom, művelt, sokoldalú nő szerelmét, és ki akar térni az útjából. Ám a sorsdöntő pillanatokban mindig ott terem, és Stella segítségére siet… A Mámor és menedék szereplőinek sötét múltja keretbe foglalja a jelenben játszódó eseményeket, a cselekmény ide-oda cikázik az időben. A kisregény valójában egy szerelmi történetbe ágyazott „krimi”, s a bűnösök végül elnyerik méltó büntetésüket. A törött zafír alapötletét adó drágakő a valóságban is létezett, „csupán” a regény az írói fantázia szüleménye. Az Előhang a Mátyás királlyá választása előtti időkbe viszi az olvasót, és sejteti, hogy a címben említett zafírnak valami köze lehet a magyar királyi koronához. Azonban ahhoz, hogy ez kiderüljön, egy furcsa szerelmi háromszög kibontakozásán és megoldásán (s újfent a szabadságharcon) kell „átverekednie” magát az olvasónak… A kisregények történelmi háttere az egyik legizgalmasabb korszakunk. Amikor még ismeretlen fogalom volt a Kárpát-medencében élő nemzetiségek közötti ellentét. Amikor még boszorkánynak titulálták, aki ismerte a gyógynövények titkait. Amikor még ismeretlen fogalom volt a feminizmus is. A hősnők azonban csak látszatra gyengék és védelemre szorulók, előbb-utóbb kezükbe veszik sorsuk alakítását.
