Pontosan ez történik. Kezdek belezúgni.Kezdünk egymásba zúgni. Totálisan.Amikor két ember első ízben találkozik, egymásra néznek, mosolyognak, köszönnek. Alapesetben ez ilyen egyszerű. Csak épp nem nálam. Amikor először találkoztam Dylan Reeddel, a szemem egy másik testrészére fókuszált.Tudod, én egy borzasztóan félszeg lány vagyok. Rémes, ahogyan képes vagyok minden szamárságot összehordani! Arról nem is beszélve, milyen mesteri szinten csinálok bolondot magamból a srác előtt, aki tetszik nekem.Akkor még semmit nem tudtam róla. Mindegy, miket zagyválok, gondoltam, hisz úgysem fogok többet találkozni vele. Kiderült, hogy tévedtem. A futballcsapat sztárja, azon kevesek egyike, aki várhatóan bejut az NFL-be, a campus minden szegletében belém botlott.Felajánlkoztam neki, aztán elszaladtam, majd megtámadtam egy konyhai eszközzel, és
Uh, talán el sem kellene mesélnem, miket tettem még. Bár az én esetemben ez mind-mind
normálisnak számít. De végül eljött a pillanat, amikor már nem rejtőzhe
