Annyi tűz, annyi mélység, annyi szenvedély, szenvedés, szeretet, komolyság, hit, örömvágy, állhatatosság, amennyi Böhmében van, a legnagyobb könyvek közül egyben sincs. A szerző tudását az angyaloktól kapta, de nem közönséges, hanem arkangyaloktól, talán Mihálytól, a világ minden misztériumának őrétől. Így ír Hamvas Béla Jacob Böhméről, a görlitzi vargáról és misztikus bölcselőről, akit Hegel az első német filozófus-nak nevezett. Jacob Böhme magyarul most második, változatlan kiadásban közreadott művét barátai és értői állították össze kilenc rövidebb írásából. Az egyes fejezetek a Krisztushoz vezető út jelzőtábláiként a keresztényi élet és az értelem megújítása, az elmélyült imádságos élet, valamint a bensőséges, szemlélődő életmód szűk ösvénye felé vezetik a nyílt szívű olvasót. A mű elmélyült tanulmányozása, amely az olvasó részéről éppúgy megköveteli az előítéletek és a konvenciók feladását, mint az újjászületésre való készséget, igazi szellemi-lelki élményt jelent.
