Isták presszója

Leó sorban áll.
Kenyérért.
Azért a házi, rozslisztből készült, régmúltat felidéző remekért.
Hideg szél fúj a piac sarkában, a sor hosszú, a kiszolgáló lassú, állandósul a toporgás.
Jön egy lakli pacák és bevágódik két nagykabát közé.
Leó figyeli a „létrát”, aki körbebámul, kezében sütőlapátnyi lángost tart. Miközben kettéhajtja, azt magyarázza a mögötte lévőnek, ő itt állt, és hogy csak egy pillanatra, csak addig, csak a másik bódénál, csak ezt a lángoskát, ugye… azzal bizonygatva igazát a fokhagymás csemegére mutogat.
Még van pofája… – mondja egy kendős nő a mögötte állónak.
A colos igazolást keres, de mindenki félrefordul.
Nem zavartatja magát, ha nem, hát nem… 

Részlet az Ajjé című egypercesből.