Homoki-Nagy István (19141979) mostanáig kéziratban őrzött,utolsó írásainak gyűjteménye A kamera leáll. A Kossuth-díjas filmrendező,operatőr amellett, hogy bepillantást enged műhelytitkaiba,máig etalont jelentő természetfilmjeinek és végtelen türelemmel,precizitással készült fotóinak alkotási folyamatába igazi irodalmiélménnyel ajándékozza meg olvasóját. Stílusa gördülékeny, arányérzékekifogástalan, egyszerre jellemzi játékos könnyedség és elegancia,kifinomult humor és költői megoldások. Mestere az izgalmak fokozásának,a remek csattanóknak, csakúgy, mint a katarzisig vitt befejezésnek.S miközben minden sorából árad az élet szeretete, maga istudja, érzi: egy tűnő világról készülnek utolsó felvételei, hiszen a nemis oly távoli jövőben eljő az idő, mikor elhal minden madárdal, és azőslápok, vad rétek helyén: a gumikövezetű nagyvárosok útburkolatánmár csak a veréb szedegeti a gépolajos morzsákat
[
] ahol mamég bíbic költ holnap már szántás, és csak a barázdabillegető járjakötéltánc
