El Camino: Átutazóban – Két világ között

Elindulsz, miközben az idő megáll ott legbelül, /
Csak egy-egy hang kiállt még fentről, majd lassan elmerül. /
Időtlen időben pereg az életed, élet és halál, /
Nincs megalkuvás, mert minden pillanat szíven talál. /
Elveszted szárnyaid, csak nehéz ólomlábaiddal lépdelsz, /
S ha már nem bírod, Krisztus keresztje elé térdelsz! /
Minden jelben, mi az utat mutatja, ott a szeretet, /
Sok kérdésedre, mi megszületik benned, ott a felelet. /
Lassú lépteid gyorsulnak, ez egy új lüktetés, /
A test és lélek, amit átél, az egy újjászületés! /
Lassan rájössz és felismered magadban a csodát, /
Sokszor indulsz az életben, mindig kicsivel tovább! /
Nekem az El Camino, Szent Jakab útja volt a jel, /
Nektek én onnan mint csodát a szeretetet hoztam el!