NYELVÉSZ MESTEREIM

Egykori iskoláink a hivatalos papírokon mindenekelőtt intézményekként jelennek meg, ahová fiatal éveinkben nevelődve, okulásul jártunk, s ez így volt rendjén.Életutunk nyolcvanadik éve körül azonban különösebb hívás nélkül is felidéződik bennünk a téma Karinthy által megfordított igazsága: „Miféle iskolák jártak belénk?” Persze ezekhez is társulnak tárgyi emlékek: ablakok, kapuk, falak képei; de náluk isfelejthetetlenebbül szólnak az egykori biztató gesztusok, jó szavak, baráti hátba veregetések.Ezek írásbeli rögzítését az ünnepélyes, komoly alkalmak, műfajok nem igénylik, egy kötetnyi ilyen emlékhez csatolt előszó ebből a szempontból talán megengedőbb lehet. Ennek reményében emelek ki s bocsátok előre néhány – számomra máig meghatározó– emléktöredéket nyelvész mestereimről, akiktől nem csak szakmát tanultam.