A gyermek egy személy, azaz önálló emberi lény. Az érzelmek pedig az egyén szerves részét képezik, azt fejezik ki, hogy él. Ha képesek vagyunk meghallgatni, mit érez a gyermekünk, és tiszteletben is tartjuk azt, akkor őt magát hallgatjuk meg és tiszteljük. A szülők gyakran tehetetlenek gyermekük heves érzelmeivel szemben, ezért le akarják őt csillapítani. El akarják hallgattatni, ha kiabál, azt akarják, hogy ne sírjon, ne fejezze ki az érzéseit. Márpedig az érzelmeknek értelmük, céljuk, sőt gyógyító erejük van. Az érzelmi kitörések segítségével tudunk megszabadulni fájdalmas tapasztalataink érzelmi következményeitől.Társadalmunkban, és még inkább majd a gyermekeinkében, csak az lehet sikeres, aki bízik önmagában, önálló, és könnyen teremt kapcsolatot. Manapság a kommunikációs készségek és az érzelemkezelés legalább annyira fontosak, mint a tárgyi tudás. Ahhoz, hogy magánéletünkben és szakmánkban is fejlődjünk, az érzelmi intelligencia fontosabb, mint valaha. Már nem elég, ha a gyermekünk intellektusát erősítjük, foglalkoznunk kell az érzelmi intelligenciájával is. Ráadásul a tanulási zavarok többségének hátterében érzelmi blokkok állnak.Részletek az előszóból
