Áprilisban égig értek a fák

“Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.” Mintha divat lenne a negyvenesek nagy ” biliborítása”, életközép válságnak mondott megingása. Válunk. De vajon tényleg ez a megoldás? Így leszünk boldogabbak, erősebbek, vagy anyáinknak, dédanyáinknak volt igaza, és rossz a rosszal, de még rosszabb a rossz nélkül. A kötet felvezető novellájának hőse egy negyvenes asszony, aki pillanatok alatt borítja fel életét. Megy a maga útján, és mint valami faltörő kos zúzza szét az akadályokat, közben észre sem veszi vérző sebeit. Ehelyett egy lehetetlen szerelemből sző illúziót, még nem ráébred a keserű valóságra. Van kiút a sötét erdőből? Erre keresi a választ a kötet valamennyi írása.