Mikor a Nyugat megbukott, fiatal voltam, tele erővel, tűzzel, harckészséggel. Mikor a Légrádytól visszaléptem, még mindig elég fiatal voltam, s mellettem volt Janka.Most olyan magamra maradtam, mint a szedett szőlőág és öregen. Fogom-e bírni a másik kettőnél sokkal nehezebb harcot?""Ha az Irodalomban élek, s nem az életemben, akkor megrajzolom a szorongó figurát, s ezzel egy dickensi alakot rajzolhatok, tehát folytathatom a galériát, amit az életet meglátó írók kezdtek. De én nem akarok galériát gyarapítani: én csak hajlandó vagyok őszintén közölni a valóságot. Nekem nincs meg a műveltségem, hogy tudjam, hogy ilyen típusú alakokat hogy állít be Proust. Én nem vagyok kíváncsi arra, hogy más hogy rajzolta meg. Én csak egyszerűen és közvetlenül leírom, amit érzek..."Móricz Zsigmond 1930-tól kezdődő naplóiból megismerhetjük a Nyugat történetének egy szakaszát, Móricz szervező, közösségi képviseletre törekvő társszerkesztői ambícióit Babits Mihály mellett, miközben a szemünk előtt formálódik morálját, szabadságát óvó és helyenként szélsőséges érzelmeket mutató szerkesztői, írói arcképe is. A Nyugatot, mely egy huszonöt éves irodalomtörténeti korszakot jelent, Móricz 1933 februárjában, a szerkesztőségből való kilépésével támogató közösségként is elveszíti. Az író számára hirtelen "kiürül" az ország. A trauma 1934-re életművével kapcsolatos értékítéletekben és az irányvesztés érzésében is megnyilvánul. Ezért a magánéleti gondok mellett a Naplók harmadik kötetében egyre nagyobb hangsúllyal fogalmazódnak meg az írással kapcsolatos problémák.
