Kolozsvár, Bonchida, Casablanca, Tanger, Budapest. És Bánffy Katalin, Bánffy Miklós, Váradi Aranka, Bánffy Katinka, Bornemisszáné Szilvássy Karola egy kötetben. Igazi szenzáció gróf Bánffy Miklós levelezésének első magyarországi kiadása. A kiadványban az író utolsó éveinek dokumentumait igyekeztünk egybegyűjteni: azokat a leveleket és naplószövegeket, amelyek az utolsó néhány esztendő történéseit rögzítik: egy magyar családét, amelyet szétszakít a háború és az azt követő események forgataga; egy apáét, aki hazatérve Erdélybe, öregséggel-betegséggel küszködve próbálja megmenteni valamikor mesés vagyona maradékát, s mindennapi gondok közepette megírni még azt, amit megírhat; egy anyáét, aki Pesten keresi helyét a megváltozott idők színházi világában, s aggódását megosztja otthon maradt férje és lánya között, aki közben kiröppen az Életbe, férjhez megy egy amerikai katonatiszthez, s olykor szinte írói tehetséggel megírt levelek sorát küldözgeti haza arról az észak-afrikai világról, amelybe egy diplomáciai testülethez tartozó tiszt feleségeként belekerült. Az apa és leánya közti leveleken túl szintén kuriózum Váradi Aranka naplórészlete, mely az 1944 és 1952 közötti időszak eseménytörténete, a háború és az ostrom, az éhínség és a bombázások árnyékában a túlélés napi krónikája. És természetesen Bánffy Miklós tragédiájának sorai, aki élete utolsó időszakában újra elhagyta, ezúttal végérvényesen, Bonchidát és Budapestre tért vissza.Amikor kutatásaim során a most közreadott levélanyag első darabjai a kezembe kerültek, először csak Bánffy Miklós nővéréhez, Katinkához írott leveleit szándékoztam kiadni. Közben több alkalommal is részt vettem tévériport forgatáson a mind jobban és jobban hanyatló, pusztuló Bonchidán. A történelmi 89-es fordulat után egyre több kutatási lehetőség nyílott meg előttem, s miközben megjelent a Kis(Bán)ffy könyvem, a Bonchidai Prospero, megtaláltam Váradi Aranka naplójának (eddig egyetlen ismert) 19421952-es kötetét. Megismerhettem Jelen-Bánff
