ZUHANÁS

Család, karrier, kaland vagy anti-fejlődésregény? Cseke J. Szabolcs, a többkötetes győri költő prózában sem lesz hűtlen lírai ars poeticájához: „Jelet hagyni a jeltelen(edő)ről.” „Éber-álomban, álom-ébren” szövi „fejben regény”-e öniróniától sem mentes, nemritkán líraisággal is átitatott szövetét. Beszélő nevű (Netovább) hősei (apa és fia) lelkivilágába öltözve ad látleletet a „rövid XX. század” önámításairól, lélekpróbáló cseleiről, erőszakos jót akarásairól – egyetemes kudarcáról (önmagába „zuhanásáról”?) –, beépítve két korábban kiadhatatlan asztalfiók-kisregényét is. Meditatív kiszólásai, például: „Az ember a világegyetem egyetlen önbecsapó kreatúrája”, illetve: „azért mégsem járja, hogy mindig csak a furfangosak váltódnak meg” –továbbgondolásra, s akár önvizsgálatra is késztethetik a könyv forgatagos eseményvilágába merülő olvasót.Különleges hangvételű, meghökkentő epizódokban bővelkedő, egyszerre hagyományosnak és modernnek is tekinthető (maga a regény is megszemélyesítődik, szereplőjévé válik a szövegkontextusnak) művet kínálunk ezzel a szerző költői pályáját is kiegészítő könyvvel, a nem csak a távolodó közelmúltunk nyújtotta „kalandok” iránt érdeklődő olvasóknak.