2012 egyik sikerkönyvét tartja a kezében az olvasó. Szerzője Robert Skidelsky, a University of Warwick Politikai Gazdaságtan Professor Emeritusa, akinek John Maynard Keynesről írt háromkötetes monográfiája számos díjat kapott, 1991-ben lovaggá ütötték, 1994-ben pedig a Brit Akadémia tagja lett, és fia, Edward Skidelsky egyetemi oktató, a University of Exeter tanára.<br>Könyvükkel, ahogy írják, az volt a céljuk, hogy segítsünk újragondolni, mit is akarunk kezdeni az életünkkel: mi célt szolgál a pénz, és mit jelent a ťjó életŤ. Ennek részeként felelevenítettük azokat a filozófiai és erkölcsi ideákat, amelyek ugyan divatjamúltak, de korántsem halottak. [
] Az emberek igyekeznek a lehető legtöbbet elérni az adott keretek között, de él bennük a vágy, hogy egy jobb rendszerben éljenek. Ezzel a könyvvel szerettünk volna segíteni, hogy közösen megtaláljuk ezt a jobb rendszert. [
] Azt szeretnénk, ha a társadalmi berendezkedés a jó életre ösztönözne ha megkönnyítené az emberek számára, hogy kilépjenek a mókuskerékből, például úgy, hogy felismerik: létezik olyan élet, amelyben a pénzkeresés nem játszik meghatározó szerepet.<br>A két szerző arra keresi a választ, mi az oka, hogy hosszabb időtávot tekintve egyre több a fejlett országok GDP-je, a boldogság, az élettel való elégedettség mégsem nő. Miért nem érjük el a Keynes által 2030 körülre megjósolt fejlődés végét, amikor mindenkinek megvan mindene, amit néhány óra munkával megszerez, és sokkal több a szabadideje, amit maga oszt be? Mi motiválja az állandó növekedést, a fogyasztás hajhászását? Korlát szabható-e ennek?
