Mit tehet egy kamaszkorban lévő, életvidám fiú, aki teli van tervekkel, várja őt a nagybetűs élet, és akkor derült égből villámcsapásként elkap egy gyermekbetegséget, mely kiskorban ártalmatlan, ám rá nézve katasztrofális következményekkel jár? Hogyan lehet huszonévesen szembenézni azzal, hogy halálos diagnózist mondanak a szemébe, ráadásul olyan betegség kapcsán, amely rendkívül ritka, tehát kialakult kezelési módja sincs, amellyel szinten lehetne tartani az élhető mindennapokat? Hogyan lehet mindezek mellett három diplomát szerezni, beutazni a világot? Bergendi Róbert megrázó önéletrajzi kötete egy szilánkosra tört tükör darabjainak élességével mutatja be a posztkommunista országok egészségügyi ellátásának pozitív és negatív oldalát egyaránt, óvatosan meg-megérintve olyan, máig tabuként kezelt témákat, mint például a csernobili atomkatasztrófa hatásai. Lehetséges, hogy a Csernobil-generáció, mint kórtörténeti csoport, igenis létezik
?
