Szép emlékek

„Hiszem, hogy a világban van valami csodálatos,
Különben az est miért is lenne csillagos?
Csupán az ember tulajdonít a világnak véget,
Időre vajon miért lenne szüksége a végtelennek?”

Szép emlékek? Milyen emlékek is jutnak egy olvasó eszébe ilyenkor? Játék? Pihenés? Önfeledt szórakozás? Esetleg vajon belefér a munka is? Bevallom őszintén, az én fejemben e kötet megírásakor vegyes érzelmek dolgoztak. Vegyesek, de szépek… de még a legrondább érzelem is pusztán csak emlék volt, ahhoz képest, amit kaptam az élettől, mert ez teszi értelmessé az életet. Az érzelmek, de még akár az idézőjelbe tett „szép” emlékek is. Hiszen minden emlék olykor szép, olykor nem, de összességében ez is kell az emberi léthez..