Mottó: Nem a tükör görbe, a valóság homorú." Négy év publicisztikai termését gyűjtötte kötetbe Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője. Közel kétszáz végjáték, glossza és karcolat, a koalíciós kormányzás utolsó éveinek minden kínja és tehetetlensége. A kötet klasszikus értelemben vett publicisztikai gyűjtemény, kortörténeti látlelet kronológiába szedve, emberi-társadalmi közéletrajz, kis magyar (politikai) pornográfia. A szerző (hogy megkönnyítse az olvasást) kommentárokkal látta el korábbi írásait: ahol tévedett ott egy Kopp!, ahol igaza volt, ott egy Hopp! áll felkiáltójellel (és megjegyzésekkel). A kötetet gazdag névjegyzék egészíti ki, ami megkönnyíti a tájékozódást. A könyv előszavát Lánczi András filozófus jegyzi, többek között emígyen: Több ok is van, ami miatt érdemes újraolvasni Borókai jegyzeteit. Először is azért, mert mindig fontos dolgokról írt, így egy sorba állítva, egymást erősítik föl a szövegek. Kirajzolódik egy értelmezés, elsősorban a közelmúlt politikai történéseiről, amely lehetséges értelmezését adja annak a helyzetnek, amiben élünk...Másodszor, látszik, hogy a szerző szövegei megírásának első pillanatában is igyekezett kiemelni a tárgyalt ügyet a puszta tényszerűségből, így belecsempészett olyan mondanivalót, amely az idővel nem vesztette el az érdekességét. Harmadszor, Borókai íráskészsége, talán rejtett szépírói vénája miatt is, kiállja az idő próbáját. Negyedszer, a posztmodern kor (brrr...) szinte mulatságosan rendeli egymás mellé az életben talán soha nem találkozó személyeket: Anettka és G. W. Bush egy kötetben
