Soha nem találsz megnyugvó
tisztást, ha te magad vagy a vihar.
Nem csodaszert árulok. Nem isteni tanításokról írok. Fontos a mesélő. Vagy a mesemondó.
Na ezért kell különbséget tenni a kettő között, mert, ha még mindig nem hiszed, hogy hülye vagy, akkor hallgasd tovább a mesemondókat. Az való neked. Viszont a mesélő lehetsz te is.
Saját múltadat meséld végre el valakinek, és zárd már le. Ne titkolózzál, hogy lelkileg roncs vagy. Mond ki. Meséld el. És hidd el, hogy mesélőből, végre megértő leszel.
Megértéssel fordulsz majd másokhoz. Kik eddig észre se vették, hidd el, hogy már csak téged fognak figyelni. És majd akkor megértőből…. Megélő leszel. Halálod napjáig.
Ma is azon töprengek, hogy talán legközelebb jobban oda figyelek, magam épített falaira.
Tükör sima oszlopiam közt. A megbánás kutjánál állva. Önmagamat látva. Meglátom víztükrén ablakod. Melyből te nézel vissza rám.
