„Egy diszlexiás is lehet költő – vagy az idő majd eldönti.”
Ez a kötet egy 19 évig íródó, belső utazás lenyomata. Toldy Miklós (Máthé Árpád György) versei nem csupán gondolatok, hanem lenyomatok – lenyomatai a küzdelemnek, a fájdalomnak, az újra és újra felállásnak, a szerelem keresésének és a világba vetett hitnek.
A kötet kronologikus szerkezetben halad végig az ifjúkori lírai próbálkozásoktól a felnőtté válás gondolatain át a társadalmi érzékenységgel megírt költeményekig. Minden vers egy lépés az önelfogadás, a túlélés és a hiteles kifejezés felé. A szerző diszlexiával él – mégis (vagy épp ezért) minden sora bizonyíték arra, hogy a költészet nem papírformához kötött, hanem szívhez és lélekhez.
Ez a könyv minden megbélyegzettnek, küzdőnek, keresőnek szól. Egy üzenet a jövőnek és a jelennek: nem az a fontos, hányszor esel el, hanem hogy mindig fel tudsz-e állni.
