Miért jelent kihívást, ha mások rólunk alkotott véleményével szembesülünk? Hogyan profitálhatunk a hanyagul odavetett megjegyzésekből és az átfogó éves értékelésből egyaránt? Miként azonosíthatjuk a zsigeri érzelmi reakcióinkat, amelyek gátolhatják a visszajelzések hasznosulását? Elárasztanak minket a visszajelzések: a főnökeink, a kollégáink, a családtagjaink folyton észrevételeket tesznek a teljesítményünkkel, a nevelési gyakorlatunkkal vagy épp a megjelenésünkkel kapcsolatban. Visszacsatolás nélkül azonban nincs fejlődés az emberi és a szakmai kapcsolatokhoz egyaránt hozzátartozik , mégis rettegünk tőle, sőt, gyakran elutasítóan reagálunk. A visszajelzések fogadásakor ugyanis két ellentétes emberi vágy kerül konfliktusba egymással: tanulni és fejlődni akarunk, ugyanakkor azt is szeretnénk, ha elfogadnának minket úgy, ahogy vagyunk. A vállalatok hiába költenek évente dollármilliókat arra, hogy kiképezzék a munkatársaikat, miként értékelhetik egymást hatékonyabban attól még a feedback címzettjeiként nem változik a hozzáállásuk, és nem jól hasznosítják a visszajelzéseket. Douglas Stone és Sheila Heen korszakalkotó, az idegtudomány és a pszichológia legújabb eredményeit humorral és közérthető magyarázatokkal bemutató könyvükben ezt a feszültséget helyezik a középpontba. Gyakorlatias tanácsaiknak és hatékony keretrendszerüknek köszönhetően megtanulhatjuk, miként fogadjuk kíváncsisággal és kellő alázattal a jogos kritika és az építő jellegű javaslatok mellett a nem megfelelően adott visszajelzéseket is. Javaslataikkal gyökeresen átalakíthatjuk a szervezeti kultúránkat, de akár az oktatást és a személyes kapcsolatainkat is. Bevallom, a könyv elolvasása után kicsit kényelmetlenül éreztem magam. És ez csak az egyik ok, amiért annyira tetszett. Stone és Heen rendkívüli éleslátással mutatja be, miért is olyan nehéz fogadni a visszajelzéseket, majd pedig azt is, hogyan lehetnénk jobbak ebben. Ha élvezzük, hogy kritizálnak bennünket a munkahelyünkön, és a magánélet
