Egy müzlistálka átrepül a konyhán, majd tej és gabonapehely fröccsen szerteszét a falon.A kutya berohan a kertből, és érthetetlen módon kékre van festve.Az egyik gyermekünk bántani akarja a kistestvérét.Ebben a hónapban most hívnak harmadszor az igazgatói irodából.Mit teszünk?Mielőtt válaszolnánk, felejtsünk el mindent, amit a fegyelmezésről tudunk. Felejtsük el, hogy szerintünk mit jelent ez a szó, és azt is, amit arról hallottunk, hogyan kellene a szülőknek reagálniuk, amikor a gyerekek olyasmit csinálnak, amit nem volna szabad. Inkább tegyük fel magunknak ezt a kérdést: Nyitott vagyok-e arra, hogy legalább elgondolkodjak a fegyelmezés egy másfajta megközelítésén?Ezekkel a mondatokkal kezdi új kötetét Daniel Siegel és Tina Payne Bryson, A gyermeki elme című nagy sikerű könyv szerzőpárosa. Ebben a művükben is az agykutatás legújabb eredményeire alapozva kínálnak a gyermek igényeire is érzékeny alternatívát a nevelési konfliktusok kezeléséhez. A Drámamentes fegyelmezés hatékony eszközt ad nemcsak a szülők, hanem a pedagógusok és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek kezébe is.A szerzők ígérete szerint a drámamentes fegyelmezési szemlélet nemcsak a közvetlen körülmények és a rövid távú viselkedés kezelésére összpontosít, hanem olyan készségek és agyi kapcsolatok kialakítására is, melyek hosszú távon hozzásegítik a gyermekeket ahhoz, hogy körültekintő döntéseket hozhassanak, és maguktól jól kezelhessék az érzelmeiket. Mindez azt jelenti, hogy egyre kevésbé lesz szükség a fegyelmezésre.
