Mit számít, hogy a test egyre gyengült, ha sem a lélek, sem az elme nem aludt ki; a lengyel pápa nem szándékozott lejönni a keresztről. A Krisztus hadvezére (Hetman Chrystusa) utolsó kötete, miközben a pontifikátus alkonyáról mesél, egyúttal a továbbra is intenzív szolgálatról, a péteri küldetés hősies, a földi lét végéig tartó teljesítéséről is szól.A Szentatyának nem volt nyugodt öregsége. Ellenkezőleg harcolt, mint soha addig, a gonosz agresszív erőivel, magán az Egyházon belül is. Egykori mozgásképességének elveszítése lefékezte dinamizmusát. A pápai trónt rokkantkocsira kellett váltania. Semmi sem volt azonban képes Krisztus hadvezérének evangelizáló és papi lelkesedését lefékezni. A kötetben leírt időszakban 1997 második felétől 2005. április 2-ig II. János Pál 26 külföldi apostoli látogatást tett (ebből kettőt a hazájában), megtartotta olaszországi zarándoklatait, a római plébániák látogatását, valamint hangja végleges elvesztéséig a szerdai általános audienciákat és a vasárnapi hívekkel közös Úrangyala imát. Tanított, emlékeztetett, figyelmeztetett, írt. Képes volt biztonságban, sértetlenül átvezetni az Egyházat a kereszténység harmadik évezredébe. Majd 27 esztendőig adatott meg neki, hogy Péter trónján üljön (ez volt a történelem harmadik leghosszabb pontifikátusa), és eredményesen védelmezze a hit tudományának tisztaságát. Hívők millió követelték világszerte hangosan már 2005. április 2-án azonnali szentté avatását.Mindezek ellenére II. János Pál halála után az ellene irányuló támadások még erőteljesebbek lettek. A gonosz képviselőire nézve ugyanis továbbra is veszélyes maradt tanítása nem múló aktualitása miatt. Ezért ebben a négy terjedelmes kötetben a szerző, Jolanta Sosnowska nemcsak a Nagy Lengyel életét írta le részletesen, hanem gondos lelkiismeretességgel közelebb is hozta az olvasóhoz a jelen világ és általában az emberi sors legkülönfélébb aspektusaira vonatkozó pápai gondolatokat és véleményeket. Mennyire törékeny ugyanis a létünk, h
