Ma már nyilvánvaló, hogy a legolvasottabb napilapot, az ellenzéki Népszabadságot előre megfontolt szándékkal, jogi trükkök, féligazságok és nettó hazugságok segítségével, hidegvérrel kivégezték. Murányi András, a lap utolsó főszerkesztője meséli el a drámai utolsó napok-hetek krónikáját, illetve a szintén nagyon fontos előzményeket. Hallatlanul izgalmas szociokrimi ez a memoár, és egyúttal sajtótörténeti jelentőségű visszaemlékezés, amely mindennél világosabban megmutatja, milyen cinikus és erkölcstelen napjaink Magyarországának politikai vezetése.Komoly, a kormány számára kínos hírek nyilvánosságra hozatala után néhány nappal bezárt a legnagyobb példányszámú magyar napilap. A Népszabadság a kormány egyik első számú ellensége volt.(The New York Times)A Népszabadság brutális tönkretétele nemcsak újabb lépés a sajtószabadság teljes felszámolása felé, hanem egy évek óta tartó folyamat jelképes lezárása is. (Csaknem 500 kortárs magyar író közleménye)A lépés politikai csapásra utal, amelynek értelmi szerzőjeként Orbán Viktort tartják számon. A kormány minden lehetséges eszközzel igyekszik kiszorítani az ellenzéki médiumokat, és a Fidesz felé hajló médiaszerkezet felépítésén dolgozik.(Frankfurter Allgemeine Zeitung)Ha az események irányát követjük, elég világos a cél: ellenőrzés alatt tartani minden fontos csatornát, ami ebben a közéletinek vagy politikainak vagy minek nevezhető médiatérben létezik. Lassan minden tulajdonos zsebben van, pórázon vagy csövön; haver, fogható vagy direkt stróman. Aztán majd lassan azok lesznek a szerkesztők is, aztán az újságírók, végül az olvasók is, és eljön végre a tökéletes világ, a NERvána.(Uj Péter, 444.hu)
