A VHS-kazetta fekete téglahasábjában van valami titokzatosan diabolikus: mintha egy olyan elátkozott ládika lenne, amiből dzsinneket és démonokat lehet előhívni. Ez a misztikus hatás az egész gyerekkoromat meghatározta. Ezért is volt később, a kétezres években lesújtó azt látni, hogy a nagyobb áruházláncok olyan tempóban próbáltak megszabadulni a készleteiktől, mintha fonnyadt krumpliról lenne szó. A saját szememmel láttam, ahogy a hipermarketben a zöldséges részlegre pakolták a műsoros VHS-eket (emlékszem, ott volt a kupacban például a Dogville is), és kulön mérlegkóddal, kilóra lehetett megvenni a kazettákat, akár a káposztát vagy a tévépaprikát.Ez a könyv természetesen nem ,,csak" a VHS-kazettákról szól, hanem elsősorban azokról a meghatározó filmekről (és filmélményekről), amelyek a kilencvenes évek eklektikus időszakában a generációm ízlését formálták. A huszadik század utolsó évtizedének amerikai filmkultúrája tele volt határfeszegetéssel, újdonsággal és kalandvággyal. Ekkor indultak el olyan, ma is megkerulhetetlen rendezők, mint Quentin Tarantino, Paul Thomas Anderson vagy Christopher Nolan, de Hollywood látképe is sokat változott, többek között olyan filmeknek köszönhetően, mint a Jurassic Park vagy a Titanic, illetve bizonyos műfajok - mint a thriller, a katasztrófafilm vagy a sci-fi - is vérfrissítést kaptak. A VHS gyermekei ebbe az izgalmas, eklektikus filmkultúrába repíti vissza az olvasót.Lichter Péter filmrendező, filmesztéta, a PTE BTK Filmtudományi Tanszékének adjunktusa, a Prizma folyóirat szerkesztője, tizenegy filmtörténeti ismeretterjesztő könyv és két regény szerzője.
